Háromhuszonhét - DT

Sokat nem tudnék írni a Dream koncertről. Lenyűgöző, profi, fantasztikus, monumentális, csodálatos volt, kb ennyi. Még talán annyit, hogy az Aréna egy tökéletes hely volt nekik, olyan hangzással, amit a PeCsában soha nem fognak elérni... Remélem mától minden ilyen kaliberű zenekar bulija ott lesz. Szavak helyett beszéljenek a (mozgó)képek: az est számomra egyik legkedvesebb pillanata, a Hollow Years következik. Egyébként a mai napig hihetetlen újra és újra látni, hogy Rudess és Petrucci mennyire át tudja adni nekünk egyszerű földi halandóknak a Zenét. Jordan olyan alázattal képes játszani, ahogy nem sokan, és közben ottvan az a természetes, kedves mosolya, ami nekünk, rajongóknak szól. És minden buli végén látszik rajta, hogy tényleg jól esik neki a vastaps. Hallgassátok meg a nótát, főleg a végén a zongoraszólós levezetést. Mondjuk Petrucci szólója sem elhanyagolható...