Kettőhatvan - A vadászat megkezdődött...
Történt ugyanis tegnap, hogy a tesóm kapott szép új biciklit. Hazahoztuk, és elkezdtem beállítgatni. Mikor megvolt, kimentem a ház elé, hogy kipróbáljam. Szépen lassan gurulgatok a járdán, nézegetem a féket-váltót, meg-megállok állítgatni. Elmegyek egy kutyás nő mellett aki trécsel a másik nővel. A kutya (ami inkább valamiféle rágcsáló lehetett; tudjátok, ez a kis buzi fehér korcs, ami minden plázaribancnak meg vénasszonynak van, mivel egy nagyobb kutyaszerű lény vagy kutyámajom már élből leharapná a ribik fejét) ekkor félelmetes ugatást színlelve (ugatás... visítozás) elindul felém. Tapasztalt vagyok, nem hatott meg, mentem tovább és nézegettem a váltót. Amikor a nőci mellé érek (40-es kiélt anyuka), jól hallhatóan megjegyzi a trécspartnerének, hogy talán nem a járdán kéne biciklizni. Kurva anyád, mondom magamban, mert már az ilyen hozzászólásokhoz is hozzászoktam, és megyek tovább. Sarkon megfordulok jövök vissza. Hangsúlyzom, lassan, óvatosan, nem a szokásos dinamikus stílusomban. A nőci látja hogy jövök, a rágcsáló hosszú pórázon. Meg is állok 10 méterre tőle, úgyis állítani kell a váltón. Amikor elindulok, a patkány mellémterem és elkapja a gatyám szárát. A nő kísérletet sem tett rá, hogy visszahúzza (vagy csak pont annyira, hogy a kis féreg épp elérhessen). És ekkor megjegyzi, hogy talán nem itt kéne bringázni (érted bzmeg a házunk előtt nehogymá). Na ekkor elborult az agyam. Mondom neki, hogy van egy kibaszott kutyafuttató a telep másik oldalán, ahol nem bringázik senki. Van az útnak egy másik oldala, ott sincs senki, ott is lehet kutyámajmot szaratni. Megemlítettem neki, hogy vidd át a tetvedet, ha nem vagy képes megfegyelmezni, és emberekre támad (kétlem mondjuk, hogy komoly kárt tenne ez a papucson kívül bármiben). Ekkor persze neki áll feljebb, és magyaráz. Itt már nagyon elborult az agyam. Mondom neki, hogy az a mákod, hogy a hugom szép új bringájával vagyok kinn és nem akarom összevérezni, de ha még 2 percig itt marad, kihozom a nagybicómat, és a tetves korcsvadékát belelapítom a kibaszott járdába, aztán ott nyüszíthet. Szó szerint. Miazhogy én menjek le azt útra? A saját lakásom előtt nem bringázhatok, mert ő képtelen megnevelni a kis férget?? Megemlítettem neki ezt is, és hogy remélem még találkozunk, akkor a nagybicón leszek, és tuti, hogy a kutya olyan sallert fog kapni a 2.4-es gumival, hogy beépül a panelba. Csak egyszer jöjjön harapástávolságba. Amúgy volt itt régebben egy ugyanilyen kis korcs, annak a gazdája is egy ilyen korcs volt. Nálam 2 fejjel kisebb öreg faszi (itt említeném meg, hogy teljesen véletlenül köztudott volt, hogy a kommunizmusban nagyhatalmú faszfej volt, a rendszerváltásnak látszó tárgy után pedig megszedte magát a pártpénzből. És úgy viselkedett, mintha ő maga lenne Kádár elvtárs aki mindent megtehet); naszóval ez a furkó is eljátszotta azt amit a ribi, csak az ő korcsa bokánharapott, mire a csávó elkezdett üvölteni velem. A kutyát egy mozdulattal lerúgtam magamról, neki a falnak, amikor pedig újra támadott, akkor kapta a kerékkel a pofont. Akkoriban bivaly DH gépen volt, 3 colos gumik, 5 kilós kerék... a többit hozzá lehet képzelni. Az ember pampogott, és elindult felém, a kutya kussolt és vonyítva ment az ember mögé, én meg ledobtam a bicót és beálltam elé, majd mondtam neki hogy te is kérsz bazmeg (ezt már üvöltve, pedig alapvetően békés ember vagyok). Lett is kuss meg elsomfordálás. Azóta a fickó ha hozta a korcsot, átment a másik oldalra ha volt ideje, illetve felfette a drágaszágát, amint meglátta, hogy jövök. Meg elköltöztek. Úgyhogy ez a mostani szardarab is meg fogja tanulni egy életre, hogy nem támadunk biciklisekre, pláne nem a saját területük előtt.
És mondom mindezeket úgy, hogy cica és kutyus barát vagyok. De ezek az ölebek a szememben NEM kutyák. Célpontok. A vadászat megkezdődött...
Az meg milyen már, hogy a derék hollandusok 3-0-ra verik a digókat? Najó, ne adjuk meg Van Nistelrooy lesgólját, legyen 2-0. Innen is látszik, hogy a digók mennyire nem érdemelték meg a VB győzelmet, mivel az egész VB-n nem csináltak mást, csak húzták az időt a 11-esekig... Most majd rábasznak.
És mondom mindezeket úgy, hogy cica és kutyus barát vagyok. De ezek az ölebek a szememben NEM kutyák. Célpontok. A vadászat megkezdődött...
Az meg milyen már, hogy a derék hollandusok 3-0-ra verik a digókat? Najó, ne adjuk meg Van Nistelrooy lesgólját, legyen 2-0. Innen is látszik, hogy a digók mennyire nem érdemelték meg a VB győzelmet, mivel az egész VB-n nem csináltak mást, csak húzták az időt a 11-esekig... Most majd rábasznak.
2 sikítás:
hajrá! zsebkutyákat és gazdáikat a panel falakra kell matricázni! hajráhajrá
ezeket a kis patkányfattyakat én is rühellem, talán jobban, mint a normális, kutyaméretű/formájú kutyákat, ugyanis ezek a kis g*cik a nagy hangukkal, meg a mindenkire ráugrálással kompenzálják azt, hogy egy jóravaló emberfiának még a kalucsnija széléig sem érnek fel. betámadnak ezek akkor is, ha csak egyszerűen mész az úton, lengeted amid van és nem csinálsz semmi különöset. a legjobb az, amikor a gazdi még arra sem veszi a fáradságot, hogy pórázt kössön kiskedvence ropinyakára, és 600 méterről kiabál ebének, amikor az hörögve veti magát a járókelőre, hogy "fifi...fifi! FIFIIIIII!!!!" néha átfut az agyamon az, hogy mi lenne akkor, ha egyszerűen a betonba passzíroznám egy jól irányzott Jax-féle "STOMP" kivégzéssel. álmok, édes álmok...
Megjegyzés küldése
<< Home