Kettőötven.

Kettőötvenedik blogbejegyzés. Örülünk? Örülünk hát. Ennek örömére pozítív bejegyzés következik melyben kivételesen nem anyázok se komcsikat, se cigókat, de még a kékeket sem, sőt, Generalissimo Demszkyt sem. Komolyan.
Tehát ma ugye strike van (azért strike mert így faszább leírni). Ennek örömére kerékpárra pattanva begördültem az városba jól. Na jó csak az Örsig, de: valami hihetetlenül felemelő érzés esőben kerékpározni a töküres bringaúton, miközben a panelprolik és a cukoremberek vagy a kocsijukban rohadnak a dugóban, vagy az épp beinduló tömegközlekedésre várnak a megállókban, egymás szemét kiszúrva az esernyőkkel (merugye aztat nem köll becsukni amikor tető alatt állsz), egyfajta abszurd heringesdoboz effektet keltve. És bambán néz rám mindegyik, amikor fülig érő mosollyal tekerek a már említett töküres bringaúton, miközben élvezem a fülledt mellegben reám zuhanó esőt. Amolyan Road 66 érzésem volt.
Meg kaptam Lunától tegnap Gillette Fusion beretvát, amitől tiszta férfias lettem. Bár szerintem a férfias dolog a nem beretválkozás, de mindegy. Kemény vagyok, esőben megyek, metált hallgatok, blogot írok. I rule.