Száznyolcvankettő

Jelen pillanatban ott tartok, hogy a legszebb nóta, amit valaha komponált rockzenekar, az a The Ministry Of Lost Souls a Dream Theatertől. Igen, kiütötte a (szintén Dream höhö) Space-Dye Vestet. pedig Kevin Moore remekműve is szívbemarkoló dallamok halmaza, viszont a TMOLS méginkább. És az egy olyan nóta, amibe nem szabad belehallgatni. Elejétől a végéig érezni kell, ahogy szép lassan felépül, kiteljesedik, majd egy grandiózus fináléval abbamarad. Tudom tudom... közel a koncert. Ajánlom nekik, hogy játsszák. Az meg milyen már, hogy a DT előzenekara a Dominici lesz. Nevét Charlie Dominiciről kapta, aki a DT legeslegelső énekese volt még a '80-as évek elején... muris.

Amúgy most jövök Kormorán koncertről, Diósgyőrből. Lényeges történés annyi volt, hogy a vasas zsákot (amiben a dobcucc összes vasa van, és ketten meg szoktunk szakadni a súlya alatt) egy viking kinézetű technikus egyedül felvitte a várba (ahol a buli volt). A helyzetet nehezítette, hogy a várba soksok lépcső vezet fel. A srác vagy tényleg egy viking volt (nagydarab, fehér bőrű, szőke hosszú hajú), vagy csak hülye. Mindenesetre megkímélt attól, hogy én cipekedjek.

Viszont a legjobb: beültünk egy étterembe, ahova tavaly is. A világ legellenszenvesebb főpincére szolgált ki. Ahogy tavaly is. Ellenszenves mert: bunkó, flegma, és azt hiszi hogy jópofa. Kezdődött ott, hogy elfelejtette felvenni a rendelésem (holott mellettem állt). Miután utánakiabáltunk, az udvar közepén állva megkérdezte, hogy mit kérek. Anyádat, azt. Flashback. Tavalyról azért gyűlölöm, mert akkor olyat rendeltem, ami nem volt az étlapon, vagyis hagymás rostélyost. Annak az átlag piaci ára 1200-1800 HUF körül van. No ez a paraszt elkért tőlem valami 2-3000 forintot, már nem emlékszem pontosan mennyit, de irreálisan sok volt. Flashback ends here. Vissza a jelenbe. Kihozta a levest a többieknek, majd sikeresen kiöntötte az asztalra. Semmi takarítás, csak megjegyezte, hogy 'hoppá, látják, egyből magukra is öntöm'. Kis Humor Herold. Utána a másik (normális) pincértől rendeltem még egy kólát. Erre ez a faszkalapos kihoz 4 pohárnyit. Másik ránéz, mondja, hogy csak egy volt. Megkérdi tőlem, hogy nem akarom már meginni a maradék hármat, ha már kihozta? De, anyáddal együtt. Szomorúan konstallálta, hogy nem kell senkinek a nem rendelt ital (pláne nem pénzért). Ekkor drámaian kijelentette, hogy akkor ezt most neki kell meginnia... Lacival már röhögtünk a csávón... Aztán kaja off, kéne egy diós palacsintát rendelni, de pincérek meg a faszkalapos sehol. Bemegyek a pulthoz, látom ott zabálnak. A pincérsrác egyből ugrik fel, Mr. Faszkalapos csak ül tovább, tömi a fejét, majd tele pofával megkérdi, hogy mit adhat. Anyádat, újfent. Számlázásnál meg húzta a száját, amikor forintra pontosan odaadtam neki a pénzt. 1867 HUF lett a vége, kapott 1868-at. Tartsd meg az aprót te mocskos állat.

És még nincs vége. Koncert utolsó 3 nótája. Kimentem a keverőpulthoz. Jövök vissza, látom a securitysok valakit épp erővel tartanak vissza, hogy bemenjen a színpad mögé. Találjátok ki, hogy ki volt az. Mr. Faszkalapos, mattrészegen. Elvánszorog. Állok a színpad szélén, erre látom, hogy a baromarcúja felmászik a színpadra szemből, miközben a zenekar épp hajlong a közönségnek. Szerzett egy brutál nagy magyar zászlót, azt lóbálta, mint valami idióta, közben majd' szétbassza a mikrofonállványokat, meg Erika gitárját. Gondolkodtam, hogy mi lenne ha nekifutásból hátbarúgnám. A színpad olyan másfél méter magas lehetett, onnan elég kellemeset zuhant volna... De sajna a security előbb leszedte. Utána még próbálkozott, de már figyeltek rá. A Himnuszt meg olyan erőből kezdte ordítani, hogy szerintem a vár aljában is hallották. Utána nem bírtam már abbahagyni a röhögést, pláne, mikor Laci megjegyezte, hogy 'itt a pincér, hozta a számlát, csak azért akar felmászni'. Jó volt ez. Ha Diósgyőrben jártok, ne menjetek a Talizmán étterembe, hacsak nem szeretitek a pocsék kiszolgálást. Mert mondjuk ha amolyan Waczak Szállósan nyomta volna a csávó... de sajna nem. Na, alvás, késő van.