Száznyolcvanhárom - Álom Színház.

Túlestem ezen is... két napja volt már a koncert. Úgyérzem egy etalon, tökéletes este volt az. Habár a Magyarországon élő Charlie Dominici zenéje nem fogott meg (ha nem a Dream előtt játszanak, akkor azt mondom nagyon jók), a DT mindent pótolt. Eleve amiatt, hogy az Overture 1928-al kezdtek, majd Strange Deja Vu, Take The Time... itt már mondtam, hogy bmeg. Amikor a Take The Time refrénjét többezer ember énekli egyszerre, úgy, hogy nem játszanak alatta, az leírhatatlan érzés... Sajnos csak 110 percet játszottak (kiderítem melyik barom találta ki, hogy a ligetben 10-kor be kell fejezni a koncerteket, és kap egy kerékpárt az arcszerkezetébe), de ebben benne volt szinte minden. Najó, a Six Degreesről nem játszottak, se a Fallingról, ami azért szomorú, mert ha már pop nótát nyomnak, akkor ne az Octavariumos I Walk Beside You-t (ami olyan mintha a U2 írta volna), hanem mondjuk Peruvian Skies-t vagy Burning My Souls-t... De ettől eltekintve teljesen korrektül ledarálták azt a 110 percet. Külön köszönet, hogy eljátszották a The Spirit Carries On-t, amit azóta akarok elénekelni velük, amióta láttam a Scenes From New York DVD-t. Csodálatos volt, az egyik kedvenc lassú DT nótám. Sajnos nem volt Ministry, helyette viszont bónusznak As I Am.
A buli alatt nagyrészt természetesen Mike-ot néztem, miket marhul össze vissza. Volt most is dobverő dobálás a levegőbe (néha volt elkapás is), dobszékre állás és öngyújtózás a Spirit alatt, valamint az elmaradhatatlan magyar válogatott mez (ami idén szintén hatalmas tapsot kapott). Ami meglepett az a cucca volt. Eddig ugye egy hatalmas, 2 dobból összerakott Tama StarClassic-ot használt (szokásos MP felállás, 3 lábdob, két pergő soksok tam stb.) , most viszont egy full átlátszó szerkón játszott. Még nem tudtam kideríteni, hogy ez most egy neki gyártott Tama, vagy egy klasszikus "üveg" Ludwig. Mindenesetre elbaszottul jól szólt, a lábdob majd kitépte a gyomromat. Így kell ezt. A hangerővel természetesen nem volt baj, bár Myung bőgőjét néha nem nagyon lehetett hallani a cinektől. A többiek hozták a szokásos formát, Rudess alázattal nyomogatta a billentyűit, Petrucci keze a szokásos sebességgel rezonált, Myung csendben gubbasztva pengetett, LaBrie pedig kiénekelt mindent, amit tudott. Habár lefogyott, az új körszakáll design miatt messziről tiszta Tuomas Holopainen volt.
Szóval, aki kihagyta, az soha nem fogja megtudni, hogy milyen egy tökéletes zenekar tökéletes koncertje. Ebben az évben ezt senki nem fogja überelni. Ma este meg Gary Moore Tribute a Chaplin Pubban, Óbudán. Aki akar jönni, legyen ott, jó buli lesz az is. Reklám off.
Éééés végül DT hatás miatt adok DT videót. Take The Time, valamikor a '90-es évek elejéről, Tokioból. A kis csíkszeműek meg sem közelítik a magyar a rajongói kórust a refrénnél. Bénák.